Napjainkban a legtöbb hétköznapi feladatmegoldás során nő a környezettudatosság, az igény a legkisebb környezetterheléssel járó technológiák alkalmazására az élet minden területén.

A csípőszúnyogok ártalma évről-évre visszatérő probléma. A sok évtizedig világszerte és országosan alkalmazott kémiai szúnyoggyérítés alkalmazásával kapcsolatban egyre több aggály jelentkezik. Jogos az igény arra, hogy településünk minden körülmény figyelembe-vételével döntsön a szúnyogártalom csökkentésének mind a környezetre, mind az emberi egészségre legkevésbé ártalmas módjáról.

2020. tavaszán településünkön – országos szinten az elsők között - megkezdődött a biológiai szúnyoggyérítésre való áttérés lehetőségének vizsgálata. E módszer során a tenyészővizekbe speciális, baktériumok által termelt fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak, amely kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítja el. Alkalmazásával elkerülhető más rovarok elpusztítása, és az emberi szervezetre sincs káros hatással.

Ahhoz, hogy a módszer jól működjék, mindenekelőtt fel kell térképezni a tenyészőhelyeket és a csípőszúnyogok helyi megjelenési formáit, mert a különböző fajok más és más élőhelyi és szaporodási jellemzőkkel bírnak, így az ellenük való védekezés csak élettani tulajdonságaik, szokásaik figyelembe-vételével lehet eredményes.

A lárvák megjelenésének, fajösszetételének figyelése mellett a városban szisztematikusan és rendszeresen, hétről-hétre zajlik a repülő alakok beazonosítása is, aminek eredményeképp csípésszám-adatok és fajadatok állnak rendelkezésre. Az önkormányzat által megbízott szakértők az invazív fajok megjelenését is figyelemmel kísérik.

A 2020. évi vizsgálatok eredménye - ami még csak részeredménynek tekinthető – azt mutatta, hogy városunkban többségében olyan fajok károsítanak, melyek jellemzően hullám- és ártereken fejlődnek, vagyis távolabbról (településen kívülről) érkeznek. Ellenük helyben nem tudunk biológiai módszerrel védekezni.

 A településen kifejlődő fajok döntően nem távolodnak el messzire tenyészőhelyüktől (erdei szúnyogok, háztartási pangóvizekben tenyésző szúnyogok), ellenük is nehéz központilag védekezni akár biológiai, akár kémiai módszerekkel. Ennek oka részben az, hogy e fajok, felkutathatatlan és szétszórt helyeken tenyésznek (az erdő fáinak odvában, pocsolyákban).  Esetükben a biológiai módszer – miszerint a tenyészőhelyet kezeljük a lárvafejlődéskor, nem alkalmazható, hiszen a sok ezer apró erdei pangóvíz feltérképezhetetlen és kezelhetetlen. A kifejlett példányok kémiai gyérítése pedig azért nem lehet eredményes, mert a légi szórás nem tudja a lombkoronaszint alá juttatni a hatóanyagot. Hasonló az eset a háztartási pangóvizekben kikelő fajok esetében is. Az esővizes hordók, szabadban tárolt gumiabroncsok, medencék szintén felderíthetetlen – és központilag kezelhetetlen tenyészőhelyek, a bennük fejlődő szúnyogok pedig egész életük során a közelben maradnak, és elsősorban az ott élőket gyötrik. Ezeket a pangóvizeket csak a lakosság tudja megszüntetni, ezáltal lényeges mértékben csökkenteni a szűk környezet szúnyogártalmát!

A nagyobb települési pangó- vagy állóvizek esetében már eredménnyel alkalmazható a biológiai módszer, annak figyelembevételével, hogy az adott tenyészőhelytől milyen távol esnek a lakott területek. Amennyiben nincs hatótávolságon belül (az adott faj repülési távolsága) védendő terület, úgy ezeken a helyeken nemcsak felesleges kiadást jelent a hatóanyag kijuttatása, de ártalmas is, hiszen a szúnyogok is részei az élővilágnak, és a vizekben kifejlődő fajok lárvái és kifejlett egyedei is sok más állat táplálékául szolgálnak. Ezért lehet az, hogy míg a Géza fejedelem útja melleti nádas területet, vagy az Otelló utcai csapadékvíztározót kezelni kell, ha megjelennek bennük a szúnyoglárvák, a bevásárlóközpontok mögötti patakpart pangóvizes területein, vagy az autóút csapadékvíztározóiban nem ajánlott a beavatkozás.

Hosszú távon a biológiai gyérítés hatásosságát a hozzánk közel eső – dunai hullámterekkel bíró – településekkel való regionális összefogással lehet fokozni. Számunkra lényegi változást az hoz, ha a dunai hullámtérben kifejlődő szúnyogok ellen helyben történik biológiai védekezés, így legalább felére csökkenthető a városunkban tapasztalható szúnyogártalom.

Az idei esztendőre jó hír, hogy míg 2020-ban már március második hetében elkezdődött a lárvafejlődés, idén, az elhúzódó hűvös időjárás és a kora tavaszi aszály miatt megkésett a lárvák kifejlődése. Az első lárvák észlelése május közepén történt, így várhatóan az idei szúnyogártalom később kezdődik és remélhetőleg kisebb is lesz. A dunai árhullámokkal összefüggésben várható majd nagyobb, időszakos kártétel annak ellenére, hogy a települési pangóvizekben még nem észlelhető a lárvák jelenléte.

Nagyon fontos megérteni, hogy a szúnyogok által okozott kellemetlenségek és egészségügyi kockázatok önmagukban nem értékelhetők, minden esetben együtt kell azokat vizsgálni a gyérítési módszerek alkalmazásának környezeti és humán egészségügyi kockázataival.

A kémiai irtás számos hátránya között ma már közismert a vegyszerek káros hatása, de tovább árnyalja a problémát, hogy a szer csak a kijuttatás pillanatában szabadon repülő egyedeket pusztítja (de azokat fajra való tekintet nélkül), így a pihenő, valamint a lombok, növények, tereptárgyak takarásában lévő egyedeknek nem esik bántódása. Ezért van az is, hogy a szaknyelv nem irtást, hanem gyérítést említ minden alkalommal, hiszen manapság nincs olyan módszer, mely a teljes állomány megsemmisítését lehetővé tenné. Emellett a kémiai módszer csak csekély időtávon belül hatásos, hiszen egyes fajok gyors életciklusa, és a kezeletlen területekről történő bevándorlás hamarosan biztosítja a gyérített területeken történő utánpótlást.

Megdöbbentő adat, hogy a kémiai szúnyoggyérítések során elpusztított 100 rovarból mindössze 2-3 a csípőszúnyog, a többi az emberre ártalmatlan, azonban ökoszisztémánk nélkülözhetetlen elemei. Elengedhetetlenül szükségesek a növények beporzásához, madaraknak, hüllőknek, kétéltűeknek és kisemlősöknek jelentenek táplálékforrást. A kezelt, de nem halálos dózist kapott rovarok a velük táplálkozó élőlényeket is károsítják, a szervezetükben felhalmozódnak és idővel megbetegedésüket és akár pusztulásukat is okozhatják.

Mindemellett köztudott, hogy a csípőszúnyogok nem csak komfortérzetünket befolyásolják károsan, hanem esetenként emberi és állati megbetegedéseket is okozhatnak, így csakis szakemberek dönthetik el, hogy az adott évben tapasztalható szúnyogártalom eléri-e azt a szintet, ami indokolttá teszi a gyérítést, és ha igen, mely módszer alkalmazandó.

Országosan a Katasztrófavédelem látja el a szúnyoggyérítéssel kapcsolatos feladatokat. Általánosan a beavatkozási küszöbérték az 50 csípést meghaladó óránkénti csípésszám, melyet a felmérést végző szakemberek számlálnak meghatározott módszer alapján. Ez alatt a szám alatt – általánosságban -  a kémiai szerek használatának kockázata magasabb, mint a hozadéka. Mivel a csípőszúnyogok ártalma már kis mértékben is zavaró, ezt a dózist túlzónak érezzük, hiszen az óránként elszenvedett 50 csípés elfogadhatatlannak tűnik. Valójában azért érezzük így, mert Törökbálint nem kitett területen van, így a valódi tenyészőhelyeken megszokott mindennapos ártalom számunkra elképzelhetetlen (dunai, tiszai hullámterek körüli lakott területek). Valójában azonban ez az a szám, ahol a humánegészségügyi kockázat eléri azt a szintet, hogy a gyérítésnek már nagyobb a társadalmi haszna, mint a kockázata.

Ma, amikor már egyre több tudás és módszer áll rendelkezésünkre a környezeti folyamatok megismerésére és megértésére, elengedhetetlen, hogy az egyéni komfortérzeten túl környezeti, egészségügyi és gazdasági szempontok figyelembevételével döntsünk arról, hogy beavatkozunk-e egyes természeti folyamatokba, és ha igen, akkor mely módszerek alkalmazásával tesszük azt.

Az idei évben folytatódik a biológiai gyérítésre történő áttérés előkészítése, egyes helyszíneken már a módszer alkalmazására is sor kerül. A repülő egyedek megjelenésével megkezdődik a csípőszúnyogok jelenlétének állandó, szakértők által monitorozása, és amennyiben szükséges, beavatkozásokra is sor kerül majd. A téma mindenképpen a teljes lakosság érdekeinek szem előtt tartásával közelíthető csak meg, az egyéni érzékenység ez esetben háttérbe szorul. Lehetőség van azonban arra, hogy ha valaki lényegesnek ítéli lakókörnyezete csípőszúnyog-terhelését, akkor a Polgármesteri Hivatal által megbízott szakemberek segítségét kérje konkrét helyszínek szúnyogszámláláshoz akár személyes jelenlétében is, így megismerheti a módszereket, a valós adatokat és további tájékoztatást kérhet a téma őt érdeklő részleteiben.

Ha kérdésük, kérésük van, akkor készséggel állunk rendelkezésükre a 23/335021-es telefonszámon a 260-as melléken munkaidőben, valamint a e-mail címen.

A háztartási pangóvizek felszámolásával Önök is sokat tehetnek lakókörnyezetük csípőszúnyog-ártalmának csökkentéséért.

Együttműködésüket köszönjük!

Elek Sándor
polgármester